2014. július 20., vasárnap

Pride


Dobpergés - visszatértem. Méghozzá egy új fandommal a tarsolyomban. Nevezetesen a BBC zombidrámája, az In The Flesh vett rá, hogy újból tevékenykedjek a blogon. Őt illeti minden köszönet.

Kieren Walker lábai élettelen hústömegként lógnak lefelé az ágyról. Néha unottan a levegőbe rúg. Vagy a szomszédos ágyba. Nincs különbség. Nem érzi. A kezei lomhán hevernek a combjain. A kezeket formáló hústömegei lomhán hevernek a combokat formáló hústömegein. A körmei alól áttetsző sötétség elüt a bőre fehérjétől. Felemeli a kezeit, - a kezeknek tűnő valamijeit - tűnődve forgatja maga előtt, majd baljával az éjjeliszekrény felé nyúl. Lefordítja a maszatos kozmetikai tükröt.

Nem akarja, hogy a halott arc figyelje őt.

***

A fürdőszoba ajtaját csendesen húzza be maga mögött. A talpai szélén lépked, hogy még véletlenül se csapjon zajt. Elmegy a tükör előtt, futólag belepillant, de csak futólag - a halott arc még mindig figyeli őt. Elkapja a tekintetét. Nem akarja látni. Leemeli a törölközőjét az állványról, a tükörnek háttal állva. Meztelen talpa alatt a hideg talaj nem hideg. Kezeket formáló fehér húsával a törölközőt markolja. Apró redőkbe gyűrődik a markot formáló húsa között. A szívverése nem gyorsul. Élettelenségben stagnál. Vízszintes vonal a képzeletbeli szívmonitoron, immár örökké. Lassan megfordul. Szembe kerül a halott arccal. Homlokán apró ráncok futnak fel, szemöldökét önkéntelenül is összehúzza. Élettelen ajkait feszülten préseli össze. A szemeivel nem pislog. Figyel.
Kieren karokat formáló hústömegét a törölközővel egyetemben a halott arc felé nyújtja. A tekintetük egy örökkévalósággá nyúló pillanatig találkozik, mielőtt a seszínű textil jótékonyan beteríti a tükröt. Mint a színházi függöny, amit technikai hiba miatt a vártnál hamarabb eresztettek le. Technikai hiba. Kéretlen metafora. Kieren kezet formáló balja a testszínű krém csontfehér tégelyén pihen. Arca előtt a törölköző. A törölköző előtt a halott arc figyel.

Lecsavarja a tégely tetejét.

***

Az ágy szélén ül, a tükörrel szemben. A tükörből Kieren Walker néz vissza rá. Gesztenyebarna szemek, élő, meleg bőr. Simon Monroe is ezt látja. Az ajtónyílásban állva, aggódó, fürkésző tekintetén keresztül, ő is pontosan ezt látja. Kieren tenyérnyi textildarabot húz elő a belső zsebéből. Lassan az arcához érinti. Csíkot húz, a csík alól fehéren dereng elő a halott arc. A szeméhez nyúl, kiveszi a lencséit. A halott szemekre halott szemek néznek vissza a tükörből. Simonra néz. Feláll az ágyról és a lábaival Simonhoz lép. A textilt Simon arcára nyomja, óvatosan, de határozottan. Csíkot húz a kezével, és akkor érti meg.

Megérti.

***

Öltönyben áll a fürdőszoba közepén. A ruha lóg a görnyedt testén. Arca előtt a tükör. A tükörből senki más nem néz vissza, csak Kieren Walker. A tükör alatti polcról eltűnt a testszínű krém csontfehér tégelye. A tükörből eltűnt a halott arc. Kieren büszkén húzza ki magát a képmása előtt, testén megfeszül a ruha.

A tükörképe halvány mosolyra húzza a sötét ajkait.

11 megjegyzés:

  1. Úristen, van friss van friss *-*
    Úgy örülök, hogy írtál! Nagyon tetszett ez a kis novella, valahogy olyan üres érzést keltett bennem, mint ahogy a sorozat is, szóval a hangulata csodás volt. Kieren is fantasztikusan karakterhű lett.
    Az első bekezdés a kedvencem, az valami zseniális lett. "A kezeket formáló hústömegei lomhán hevernek a combokat formáló hústömegein." - ez, ez, ez...
    És be kell valljam, a második évadot még nem láttam, szóval most rohannom kell...
    Köszönöm, hogy olvashattam! :) Még még írj kérlek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon örülök, hogy tetszett és köszönöm, hogy írtál! c:
      A második évad meg még klasszabb, mint az első, úgyhogy magas hőmérsékletű szívvel ajánlom mihamarabbi megtekintését.

      Törlés
  2. Ó ez gyönyörű! <3 A hangulata... és Kieren tökéletes. Az a jelenet Simonnal amúgy is nagyon szép volt, de ahogy leírtad, úgy még szebb. Köszönöm. <3
    Vicces, mert én is nemrég néztem végig a sorozatot, és pont tegnap kezdtem el írni egy ficet róla. Pont megelőztél. XD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hű, ezesetben kíváncsian várom a történetedet :D (A tumblrödet elnézve mondjuk sejtettem, hogy hamarosan te is tevékenykedni fogsz a fandomban.)

      Törlés
  3. zseniális novella egy zseniális sorozathoz. nagyon köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én köszönöm, hogy írtál! Örülök, hogy tetszett! c:

      Törlés
  4. Jelentem, Szotyoládé ezennel megérkezett a helyszínre.

    Nahátén kezdeném azzal, hogy az a screencap minden alkalommal elviszi piciny lelkem egy darabkáját amikor meglátom, úgyhogy már nagyjából Crowley mércével mérve is elég kevéske maradt, merthát a S Z E M P I L L Á K

    (ugye..?) (ugye.)

    Tehát igen, a karakterábrázolás csodás és asztallapotcsapkodósan csodás. A kezetekben teljesen S01~os Kieren, a tömény öngyűlöletével, az elkeseredésével, amit amiatt érez, hogy egy testben kell lennie önmagával, és mivel tudom, hogy ez milyen, elmondhatom, hogy nem csak karakterhű, hanem 'emberhű' is, bármennyire is zombi az illető. És mert az ember elkezdi olvasni, és az első bekezdés végére feláll a képernyő elől és remegve~ordítozva mutogatni kezd a ficre, hogy 'Hát Kieren annyira kibaszottul ezt érezte' és akkor BANG és another lover hits the universe, és hirtelen there's Simon, aki nemcsak hogy elfogadja, hanem vele együtt szereti a szemét, a bőrét, az Ackles~féle O lábait, a felhasított csuklóit és magát, a tulajdon lényét, magát Kieren Walkert, és Kieren Walker ettől élni kezd, jobban mint a halála előtt.

    Te pedig megragadtad a változás lényét és az arcunkba vágtad, és én ezért roppant hálás vagyok ♡

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A pillanat, amikor mélyentisztelt zöldségnevű elvtársnő hozzászólása jobb, mint a fic. Amikor maga a hozzászólás egy fic.

      Én vagyok nagyon-nagyon hálás, amiért írtál ❤❤❤

      (szempillák♡♡)

      Törlés
  5. oké, jó szóval. huh.
    szerelmes vagyok ebbe a sorozatba, szerelmes vagyok ebbe a karakterbe, és szerelmes vagyok a ficbe és beléd is. mert amit itt alkottál, az gyakorlatilag kincs, és az egész kierenwalker ott van a papíron (nem érdekel, hogy monitor), ott csücsülsz a fejében és írod a gondolatait vagy nem tudom. a szavak, amiket oda tettél egymás mögé, fantasztikus egységet alkotnak, pont így kell követniük egymást, és ez a fic egy kincs. meg te is. és a komment meg katasztrófa, de hulla vagyok s nézd el kérlek. <3 köszönöm szépen, őszintén, hogy olvashattam.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Fogalmam sincs, mi volt az életem a sorozat előtt. Annyira szeretem. Csak jönne már az fránya harmadik évad.
      Nem katasztrófa a kommented, hanem csodálatos. Ahogy te is.
      Köszöni a ficem. Én is köszönöm. Ezerszer is köszönöm.<3

      Törlés
  6. jujj.
    hát én akkor csak úgy megjegyzem, hogy már vészes értelemben halálra ölelgetem minden nap a tumblidat {elmondhatatlanul gyönyörű❤}, meg az askod, de addig sosem jutottam el, hogy olvassak is tőled,
    miért nem,
    és
    jajj
    nagyon-nagyon jahahajj. *kitöröl egy könnycseppet a szeméből*
    hát én nem tudok semmit sem mondani, ez annyira remegtetően csodálatos, és és könnyfakasztóan gyönyörű, és annyira ők, ahogy végül elfogadják magukat, csakis egymás miatt, és annyira meg tudtad fogni azt az elmondhatatlanul visszhangzó hangulatot, "a kezeket formáló hústömegei lomhán hevernek a combokat formáló hústömegein", ez meg csak így magában megérne egy illatozó levendulacsokrot fantasztikus kegyednek, de így az egész csak szavak nélkül hagy, és levegő nélkül hagy, és ülök, és létezem, és üresnek érzem magam, de már azt sem tudom mit érzek igazán, mert csak a szavaid zsonganak bennem, torzan, egyre halkulva, és jajj.
    nagyon-nagyon(-nagyon-nagyon) köszönöm, hogy olvashattam ezt a rohadt egyperces zsenialitást, lehetetlenül virágszál vagyol, és ugye még kíván ilyesmiket írni a művésznő, mert mert muszáj, és örülnék neki, és nagyon?(◡‿◡✿)

    VálaszTörlés